Kritikák

Az esendő egyház
Film a hitvallókról és az ügynökökről

Az egyháznak helyre kel állítani a bizalmat önmaga iránt. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát így gondolja. Készült egy film, ami emléket állít az üldözött papoknak – és újra az ügynökkérdést feszegeti.

Minden gyanús, ami mozog – jellemzi a Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilm egyik szereplője a Rákosi-rendszer viszonyát az egyházakhoz. Petényi Katalin és Kabay Barna filmje – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát közreműködésével – sorsokat felidézve mutatja be az utat, amely az egyház megbénításától és szisztematikus szétverésétől a pártállam és a klérus szoros együttműködéséig vezetett.

A kemény diktatúra éveiben a kommunista rezsim a ,,klerikális reakciót” tartotta fő ellenségének. Az egyházi iskolákat államosították, a szerzetesrendek túlnyomó többségét feloszlatták. Egyik pillanatról a másikra több mint tízezer női és férfi szerzetes vált földönfutóvá. Koncepciós perek, rágalmak és koholt vádak alapján sok száz papot hurcoltak meg. A börtönökben megaláztatások és kínzások sorát szenvedték el. Az ötvenhatos forradalom leverése után újabb üldözési hullám indult ellenük, jóllehet az egyház – a pannonhalmi főapát közlése szerint – sem a forradalom előkészítésében, sem a harcokban nem játszott meghatározó szerepet.

A papokat az ötvenes években általában megfélemlítéssel és zsarolással szervezték be ügynöknek. A helyzet később – a magyar állam és a Vatikán kölcsönös engedékenysége nyomán – megváltozott. Egyre többen lettek azok, akik a karrier vagy előnyök reményében jelentettek az állambiztonságiaknak. A Kádár-korszak kitermelte a ,,népi demokrácia” iránt elkötelezett egyházi emberek garnitúráját. Az ellenállók perifériára szorultak, a ,,megbízható” papok mind magasabbra lépdeltek a ranglétrán.

Az Uránia moziban bemutatott film – a teljes anyag rövidített változata – érezhető óvatossággal és kis terjedelemben foglalkozik az ügynökkérdésben érintett, ma is élő egyházi méltóságokkal. Az alkotók igyekeznek árnyalt képet rajzolni. A nyugállományú püspökök közül bemutatnak olyat, aki kényszer hatására működött együtt a titkosszolgálattal, és próbált minél ártalmatlanabb jelentéseket írni, de bemutatnak olyat is, aki a tartótiszt kifejezett megelégedésére végezte a besúgói munkát. Csak akkor lehet az evangéliumot hirdetni, ha sikerül helyreállítani és megszilárdítani az egyház iránti bizalmat – hangsúlyozta a film végén a pannonhalmi főapát.

Az egyház ugyanolyan esendő, és esendőségében sokféle, mint mi vagyunk – összegezte benyomásait a vetítés után tartott beszélgetésen Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója. Az egyházban a meghurcoltak, de a besúgók aránya is nagy. A rendszerváltás utáni évtizedben szerinte a ,,mártír egyház” és a ,,hitvalló klerikusok” képe dominált, a mostani évtizedben azonban ez a fonákjára fordult. Az egyház nem készített számvetést, nem vonta le a múltból adódó következtetéseket, ráadásul az átvilágításból is kimaradt.

Czene Gábor
Népszabadság, 2009.03.18. (3. oldal)

Új film az egyházi ügynökökről

Kiegyensúlyozottságra törekvő és empatikus dokumentumfilm született a kommunista rendszer alatti egyházüldözésről Petényi Katalin író-rendező, Kabay Barna rendező-producer és Jankura Péter operatőr jóvoltából. Narrátori szerepet vállalt Várszegi Asztrik bencés főapát, az idevágó katolikus múltfeltárásért felelős Lénárt Ödön Közhasznú Alapítvány elnöke. –Az evangélium ,,sodrása” nem állítható helyre anélkül, hogy az akadályokat nem távolítjuk el az útból, ha a társadalom bizalmát nem szerezzük vissza – fejtegette a főapát-püspök….

A Hitvallók és ügynökök című filmben egyéni sorsok villantak fel dokumentumok, kortanúvallomások és játékfilmes megoldások segítségével. Így válnak átélhetővé a korabeli nagy egyházpolitikai események, például az iskolaállamosítás, a békepapi mozgalom kreálása, a szerzetesrendek felszámolása, az Állami Egyházügyi Hivatal felállítása, a letartóztatási hullámok vagy az 1964-es részleges államközi megállapodás a Vatikánnal.

Joó István
Magyar Nemzet, 2009.03.18. (3. oldal)

Hitvallók és ügynökök

címen mutattak be egy sajátos műfajú filmet az Uránia Filmszínházban 2009. március 17.-én. A film kétszer 50 percen keresztül pergett. A filmbemutatóra meghívott közönség lélegzet visszafojtva meredt a képernyőre. A vetítés végén néhány eltévedt taps próbálkozott „értékelni” a látottakat, de ezek is elhallgattak, mert a filmen nincs mit megtapsolni, mint ahogy az elmúlt fél évszázad úgy ahogy lejátszódott, és ahogy megéltük, nem tapsolni való. A rendezők alapvetően a lehetőségeket meghaladó feladatnak fogtak, amikor 50 év súlyos tényeit, annak légkörét próbálták átfogó látással a nézők elé vetíteni. A párhuzamos síkokon futó, mégis összefüggő események bemutatását a rendezők, –Petényi Katalin és Kabai Barna– ennek ellenére zseniálisan oldották meg.

A film megeleveníti a „hitvallók”, -valójában az egyszerűen csak hűséges keresztények- mindennapos küzdelmét, hogy megéljék azt, amit az Isten, és az Evangélium méltán elvár tőlük. Hitvallókká az üldözők tették őket, ügynökké azonban minden egyes ember a saját döntése és személyes tragédiája következtében lett. Ez a második párhuzamos sík, amelyik a néző elé állítja az üldöző apparátus működését, a megtorló intézkedéseket és az egzisztenciális kiszolgáltatottság eszköztárát. A harmadik sík a bemutatott események hitelességét szolgálja a vonatkozó levéltári dokumentumok folyamatos bemutatásával.

A film dokumentum-film, abban az értelemben, hogy a bemutatott események valóságosan és hitelesen így történtek meg. Ennek mindenki utánanézhet –ahogy a rendezők utánanéztek- az ÁBTL levéltárában és megtekintheti a bemutatott helyszíneket is, amelyek félelmetesen valóságosak és nem színfalak. Játékfilm abban az értelemben, hogy az 30-50 év előtti események szereplőinek jó része már nem filmezhető.

A rendezők a keresztényüldözés 50 évének anyagából kiemeltek, jellemző, vagy néha esetleges arcokat és eseményeket. Miért ezeket, és miért ebben az arányban? Ezen lehet ugyan vitatkozni, de kár. A jövőben, készülhet filmek sorozata a most bemutatott film szinte minden szereplőjéről, számos eseményéről és az itt meg sem említett számtalan momentumról, de azok sem fogják kimeríteni a tragikus 50 esztendő fizikai és erkölcsi szenvedéseit.

Hallatlan érdeme a filmnek, hogy hitelesen és igen visszafogottan, de megkísérel átfogó képet adni arról, hogy mi történt velünk keresztényekkel az üldözés fél évszázada alatt, és hogy erre az üldözésre mi keresztények milyen válasz adására voltunk képesek. A bemutatott részletek mindig az egészre utalnak és abban értelmezhetőek.

A film nem vádol, nem, igazol nem ítél. Bemutat.

Remélhető hogy a bemutatás elindítja a keresztények önvizsgálatát? Lehetne, de lesz-e a film egyik lényeges pontja a múlttal való szembenézés elkerülhetetlen feladatának?

Tímár Ágnes
2009. március 28.

Közénk vetülő fények és árnyak

XX.századi egyháztörténet – dokumentumfilmen

(…) Az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezték meg a díszbemutatóját Petényi Katalin és Kabay Barna Hitvallók és ügynökök című filmjének, amely a Magyarországon 1945-től formálódó ,,szocializmus” évtizedeinek egyházpolitika fedőnevű egyházüldözését , terrorját, illetve fogáskeresésének (esetenként – találásának) elméletét és gyakorlatát igyekszik érzékeltetni.

Nem csak az elegáns fővárosi mozi tereitől idegen pattogatott kukorica hiányának köszönhető, hogy a premier nézőinek nem akadt csámcsognivalója a vetítőteremben. Ez a film nem a médiából folyamatos lázállapotként ismert pletykaéhség csillapítására készült. Nem, a mintegy másfél órás alkotás evangéliumi mottóválasztása őszintének bizonyul: ,,Az igazság szabaddá tesz benneteket…”

Többek között korabeli híradórészletek, ügynökképző oktatófilmek, írásos és képi dokumentumok, a korszak tanúinak emlékezései mentén bontakozik előttünk egy hiányaival együtt is értékes áttekintést nyújtó összefoglalás, bő négy évtized krónikája. Hangvételét empátia jellemzi, többek közt erre hívta fel a figyelmet a premier utáni sajtótájékoztatón Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, aki résztvevője is a filmnek: ő értelmezi, egészíti ki a látott-hallott töredékeket. S ő szólt arról is, hogy a múlt tisztázása szükséges, hogy az egyház vissza tudja szerezni a társadalom bizalmát.

A film beleérző-képessége segítheti a befogadót, hogy maga is mind teljesebben értse a múltat, amelyből részben napjaink színei, terhei is fakadnak.
A film nem közöl újonnan feltárt tényeket, a szélesebb közönség számára mégis jórészt ismeretlen történetet foglal össze például arról, hogy az egyházak üldözése – változó eszközökkel ugyan, de – egészen a rendszerváltozásig tartott. Vagy arról, hogy a kínzásoktól a zsaroláson át a megvesztegetésig igen sok útja volt annak, hogy ügynököket szervezzenek be, akik nemegyszer maguk is áldozatszemek voltak a láncban. Sok néző számára a hitvallók neve s főként életük hiteles felidézése is újdonság lehet, hiszen ők végképp csendben, titokban mentették át az utókor számára, ami még menthető volt a magyarság lelkéből.

Nem könnyű feladat: láttatni azt, amit a diktatúra igyekezett eltüntetni a föld színéről. Az igazi történet – hitvallóké, ügynököké és a két végpont közt feszülő egyházé egyaránt – a háttérben zajlott. Amit a híradók mutatnak, az a verések, kivégzések vagy fojtott hangú esetleg megdöbbentően mosolygós megegyezések között és után fecsegő felszín. Az új filmben az élet mélyéről fakadó hangok is megszólalnak. Tanúk, akiknek a szava remélhetőleg mind többeket megérint.

Szigeti László
Új Ember, 2009.04.05.

Nagyhéten kezdik vetíteni a Hitvallók és ügynökök című filmet

Fél évszázad gyötrelmei

Petényi Katalin és Kabay Barna történelmi dokumentumfilmje, a Hitvallók és ügynökök megelőzi s talán meg is előlegezi a 2006-ban a püspöki kar által létrehozott Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány egyházi múltfeltáró jelentését. Ez nem véletlen: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát az alapítvány kuratóriumának elnöke, s ő a film szaktanácsadója és narrátora is.

Nem csak újságírókat hívtak a szervezők az Uránia Nemzeti Filmszínházba, hanem egyházi személyeket, egykori meghurcoltakat, kispapokat, hogy levetítsék a német-magyar koprodukcióban, két év munka után elkészült dokumentumfilmet, amely számos történészi feldolgozást követően számot vet a magyar katolikus egyház elmúlt ötven évével. A rendszerváltás után először az elszenvedett sérelmek, a hősi helytállás dokumentumai láttak napvilágot. Aztán, a kutatások megindulásával megmutatkozott az egyház mártír önképének fonákja, tudniillik, hogy a kisebb-nagyobb árulások az egyének számára jól kamatoztak.
Az a tény, hogy az egyházak kimaradtak az átvilágításból, két stigmával járt – állítja Gyarmati György, az Állambiztonsági Levéltár főigazgatója. – Lemoshatatlan jegy, hogy az egyház kivonja magát a múlttal való szembenézés, a tisztázás alól, s az is kínos, hogy nem hajlandó felfedni egykori ügynökeit. Pedig, és ezt már Várszegi Asztrik főapát mondja a filmben, a múlt tisztázása nélkül az egyház nem szerezheti vissza a társadalom bizalmát.
Persze a múltat nehéz anélkül tisztázni, hogy kényes kérdésekben ne foglaljunk állást. Itt van mindjárt Mindszenty József hercegprímás ügye (nem véletlenül indul vele a film). Ha nem fogadjuk el, hogy az ő elzárkózása a kommunista hatalommal történő együttműködéstől hősi tett, az egyház függetlenségének hathatós védelme volt, akkor értelmezhetetlenné válnak a további események. Ha azt bizonygatjuk, hogy a prímás szembehelyezkedett Rómával, akkor az együttműködést, a pragmatikus megoldásokat mindenek fölé helyezzük. Pedig, és ez derül ki a Petényi-Kabay szerzőpáros filmjéből, sem Rákosiékkal, sem Kádárékkal nem lehetett büntetlenül kollaborálni, hiszen az ő baráti kéznyújtásuk halálos ölelés volt. Jött a szerzetesrendek felszámolása, aztán az egyházi iskolák bezárása, később minden közösségszervező, ifjúságnevelő tevékenység súlyos megtorlása, a hittanoktatás ellehetetlenítése. Az ÁVH kegyetlenkedései, majd az Állami Egyházügyi Hivatal kifinomult cinizmusa. És a katolikus egyház egyszerre azt vehette észre, hogy a legbelsőbb ügyei államügyek, így önálló döntést nem hozhat.
A Mindszenty-ügyhöz fogható súlyos kérdés: miként vélekedjünk a Szentszék úgynevezett keleti politikájáról? Ha negyve-ötven év távlatából sem mondjuk ki, hogy Mindszenty József helyére állította Lékai László bíboros jelmondata – A megnyesett fa kizöldül – csalóka remény volt, akkor a múltat soha nem fogjuk megérteni.
A Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilm nem vállalkozik arra, hogy ezekre a súlyos kérdésekre egyértelmű válaszokat fogalmazzon meg. Legfőbb érdeme, hogy magatartásmodelleket mutat fel: ki miért vállalt ügynökszerepet, és ki miért nem. Volt, akit megkínoztak, másokat megrágalmaztak, megint másoknak a hazafias érzelmeire próbáltak hatni, sokaknak biztos előrelépést, római tanulmányokat, majd hazai főpapi széket ajánlottak fel. Voltak, akik semmitmondó jelentéseket írtak, mások börtönbe juttatták társaikat. Kit személyes hiúsága, kit nagyravágyása tett ügynökké. Gyarmati György kutatásai szerint az egyházi személyek 7-10 százalékát sikerült beszervezni. A meghurcoltak pedig tették a dolgukat, Isten nagyobb dicsőségére. És nem várnak földi elégtételt, csak az igazság elmondását, mindannyiunk okulására.
Kabay Barna és Petényi Katalin kiléptek az interjúfilmek keretéből: a beszélgetésekből monológok lettek, amelyeket archív felvételek, híradórészletek, rekonstruált jelenetek színesítenek. A film 200 perces, ennek rövidített változatát láthatja virágvasárnap után az Uránia közönsége. A Duna Televízió április 27-én tűzi műsorára két részben, a Magyar Televízió pedig nyolcszor 25 percben sugározza a későbbiekben.

Osztovits Ágnes
Heti Válasz 2009.